Szövettani vizsgálatok

Szövettani vizsgálatok
témavezető: Dr. Schmidt Gábor

A járulékos gyökérképződés helyei és módjai

A járulékos gyökérképződés azonos módon zajlik le az etiolált és etiolálatlan dugványokban. Kiindulási helye legtöbbször az a szövettáj, ahol egy széles bélsugár a fatestből a háncstestbe átlépve keresztezi a kambiumot. Minél szélesebb a bélsugár és erősebben fejlett a kambium, annál nagyobb a járulékos gyökérképzés hajlama. Lényegében véve, a dugványágyban, a gyökeresedést megelőző szövettani átalakulások közül is az egyik legjelentősebb a dugvány aljának megvastagodása, ezen belül is a kambiumtevékenység felerősödése és a bélsugarak kiszélesedése.

A serkentőszeres kezelés jelentősen befolyásolja a járulékos gyökerek inficiálódásának és megjelenésének módját. Serkentőszer nélkül a gyökerek a kambiális zóna legalsó pontjaiból iniciálódtak és a dugvány alján oldalirányban, néha pedig az alsó kalluszgyűrűből, esetleg a bélszövetből a sebkambiumból inficiálódva a dugvány talpán törtek elő.

Serkentőszeres kezelés hatására a gyökerek túlnyomó többsége a dugvány talpa felett, a kambium bélsugár szakaszaiból inficiálódott, és a háncsrostok között, a bélsugáron át tört elő, a dugvány oldalán.

A gyökeresedési zóna a szer töménységének növelésével egyre feljebb húzódott, egy bizonyos töménység felett pedig a dugvány talpa elhalt. Alkoholos oldat formájában adott túlserkentés hatására mindig először a fatest belső részein jelentkezik pusztulás, ami a dugvány életben maradt alja felett 40-50 mm-rel is felfedezhető. Ez arra utal az alkoholban oldott szer kezdeti felvétele a dugvány tracheális elemein keresztül, mechanikusan történik.

A prekondícionált, valamint az eredendően juvenilis szár szövettani jellemzői

A prekondícionált és az eredendően juvenilis szár analóg szövettani jellemzőket mutat. Általában magasabb bennük a kambiális szövetek és (a másodlagos osztódásra és dedifferenciálódásra hajlamos) parenchimatikus szövetek aránya. Ez a törvényszerűség a legnagyobb mértékben az etiolálás során nyilvánul meg.

Az etiolált hajtás szöveti szerveződése erősen lelassul az etiolálatlanhoz képest.
Ennek legszembetűnőbb jelei:

  • az elsődleges kéreg - az etiolálatlan hajtás összepréselődő elsődleges kérgével szemben - épen marad, sőt, sejtjeinek osztódása útján idővel még gyarapodhat is;
  • a háncstest és fatest fejlődése lelassul, a szilárdító elemek mennyisége csökken;
  • a bélsugarak erősen kiszélesednek, a háncstestben és a fatestben egyaránt;
  • a bél aránya megnövekszik.

Mindennek eredményeképp az etiolált szárrész tényleges kora és méretei ellenére juvenilis állapotúnak tekinthető. Ez a magyarázata a felfokozott gyökeresedési (egenerálódás) hajlamnak is.

A felsorolt jellegzetességek közül a gyökeresedési hajlam szempontjából a bélsugarak kiszélesedése a legfontosabb, mivel a gyökériniciálódás innen indul meg. Mint korábban láttuk, az eltűzdelt dugvány alapi részében hasonló folyamatok játszódnak le a gyökeresedést megelőzően. Ez azt bizonyítja, hogy a prekondícionálás, különösen etiolálás útján, szövettani szempontból is felkészíti a hajtást a későbbi járulékos gyökérképzésre.

A teljesen etiolált hajtás sötétben nevelkedett felső része - a hajtásalaphoz hasonlóan - az etiolálás megszűnése után 6 hétig még a fényen is mint etiolált hajtásrész differenciálódott tovább. Az előzetesen etiolált szakasz fölötti, tehát már a fényen kialakult hajtásrész szöveti szerkezete viszont azonos volt a kezdettől fogva fényen nőtt etiolálatlan hajtás analóg részének szöveti szerkezetével. Ezt összevetve az etiolált hajtás különböző részeivel végzett dugványozási kísérletek eredményeivel, feltételezzük, hogy a hajtás egy adott részének szöveti szerveződését legalább 4-6 hétre meghatározza, hogy a közvetlen tenyészőkúp csúcsa alatt elhelyezkedő u.n. determinációs zóna (amely az adott hajtásrész szöveteit majdan differenciálja), milyen fényviszonyok között alakul ki.

magyar