A Budai Arborétum

A Budai Arborétum

A főváros közepén az ország egyik leggazdagabb arborétuma övezi az Élelmiszertudományi, Kertészettudományi és Tájépítészeti Karok székhelyét. A Budai Arborétum a Gellért-hegy déli lábánál terül el, a Villányi, Somlói és Szüret utca között. Területét a Ménesi út két, korban és jellegben elváló részre osztja: az Alsó és a Felső Kertre. Az Arborétum jelenlegi területét jelentő terséget valaha szőlőskertek borították, melyek a múlt század végén bekövetkezett filoxéravész során pusztultak ki. A szőlőtermesztés legnagyobb kártevőjének pusztítása előtt néhány évtizeddel, a Bach-korszak idején itt hozta létre kertészképző iskoláját Entz Ferenc, az 1848-as szabadságharc honvédorvosa.

Az Arborétum feladatai

Az Arborétum elsődleges feladata, hogy bemutató kertként szolgáljon a Dísznövénytermesztés és dendrológia tantárgy-csoport "kertészeti dendrológia", "évelő dísznövények" és "egynyári dísznövények" témáinak oktatásához. Megtalálható itt ezért csaknem minden olyan fásszárú és évelő lágyszárú faj és fajta, ami hazánkban forgalomban van. A terület változatos mikroklimatikus adottságaival és az öntözés lehetőségeivel megfelelő termőhelyet nyújt az eltérő igényű növények számára is. Csupán néhány, speciális igényű faj hiányzik, mint a mészkerülő Calluna vulgaris, Cytisus scoparius vagy Rhododendron fajok.

A másik fontos feladat a honosítás. A hazánkba újonnan bekerülő fásszárú dísznövények többek között ebben az arborétumban kerülnek kipróbálásra, majd - kedvező eredmény esetén - előzetes elszaporításra és szélesebb körű elterjesztésre. Erre a terület éghajlati és talaj-adottságainál fogva kiválóan alkalmas. Általában elmondhatjuk, hogy amelyik növény itt jól érzi magát, az az ország bármely részén sikerrel telepíthető, és a nagyvárosok szennyezett levegőjét is elég jól elviseli. (Kivételt képeznek a Ménesi úti támfal alá, valamint a K-porta melletti védett beszögellésbe ültetett melegigényes fajok, melyek megmaradásukat csak a különlegesen kedvező mikroklímának köszönhetik.)

A harmadik feladat a hazai dendrológiai szelekciós munka bemutatása. Ilyenek például a Tilia tomentosa, Juniperus communis, Fraxinus ornus klónok, a Sorbus fajtagyűjtemény, a Chamaecyparis lawsoniana és a Prunus laurocerasus hazánkban nemesített fajtái, vagy a Magyar Gyula által a XX. század elején nemesített Lonicera × tellmanniana.

Az Arborétum története

Területi adatok, éghajlati és talajviszonyok

Az Arborétum a Budai-hegyek délkeleti szélén, az alföldi és a hegyvidéki klímakörzetek határán fekszik. Jelenlegi területe - az épületek és utak és parkolók nélkül - 6,5 ha. A növényanyaga mintegy 1640 fásszárú dísznövényfajt és -fajtát, több száz hagymás virágfajtát és csaknem 250-féle egyéb évelő dísznövényt foglal magában, 1975 óta természetvédelmi terület.

A csapadék évi 600-620 mm, így a helyi klíma kissé arid. Az idehozott növények többsége csak rendszeres öntözés mellett fejlődik jól. (A vízháztartás egyensúlyban tartásához egy vegetációban 150-200 mm csapadéknak megfelelő öntözővizet juttatunk ki.)

Talajképző alapkőzete részben mészkő és dolomit, leggyakrabban azonban az arra települt vályogos, agyagos kötöttségű, meszes, üledékes kőzet (agyag, budai márga). Ez utóbbin alakult ki a vidékre jellemző humuszkarbonát talaj, illetve helyenként barna erdőtalaj (barnaföld). Az eredeti erdőtalaj azonban időközben erősen erodálódott, a B- vagy a C-szint került felszínre. Az Arborétum talaja ezért a legtöbb helyen közepesen vagy erősen meszes, humuszban szegény, kémhatása lúgos (pH 8,0 körüli). A "K" épület körül sok a feltöltés, az eredeti talajszelvény nem különíthető el.

Az arborétum kiemelkedő dendrológiai értékei

A növényanyag összetételét két fő tényező formálta: a kert rendeltetése és az országban egyedülálló klímája. Megkülönböztetett figyelmet kaptak a "hungaricum"-ok: a hazai dendroflóra kincsei vagy a magyar nemesítés eredményei. Ilyen például a hazai berkenyék gazdag választéka: a Bükk-hegységben őshonos kereklevelű berkenye (Sorbus rotundifolia), a vértesi berkenye (S. vertesensis), Dégen berkenyéje (S. degenii), a balatoni berkenye (S. balatonica) és mások. Közülük a legszebbek határainkon túl is nagy keresettségnek örvendenek. Híresek az ezüst hárs (Tilia tomentosa) magyar nemesítésű fajtái, világújdonság a mecseki gömbkőris (Fraxinus ornus 'Mecsek').

A különleges növényanyag létfeltételeit a sajátos mikroklíma biztosítja. Bármily hihetetlenül is hangzik, a Budai Arborétum az ország egyik legmelegebb területe. Télen-nyáron fűti és óvja a nagyváros kőrengetege, főképp pedig a fölé boruló szennyezett "légkupola". Ez utóbbi szabályos üvegházként működik: beengedi a Nap látható fény- és hősugarait, de az éjszakai lehűlés idején visszatartja a felszín hosszúhullámú hőkisugárzásának jelentős részét. Forró ezért itt a nyár és enyhe a tél. Tovább fokozza ezt a déli kitettség és a területen lévő magas épületek szél- vagy árnyékvédelme.

A késő tavaszi és kora őszi fagyoktól a kerítésrendszer is óv: mindkét kertrészt felül tömör támfal, alul áttört rácskerítés határolja, ami szélcsendes, tiszta éjszakákon felül eltereli, lenn pedig kiengedi a lejtőn lefelé "csorgó" hideg levegőt.

Ezek után nem meglepő a gazdag mediterrán gyűjtemény: rendszeresen termést érlel a füge (Ficus carica) és az ázsiai datolyaszilva (Diospyros kaki), évről évre gazdagon virágzanak a végzetfák (Clerodendrum trichotomum), a gránátalmák (Punica granatum), a jeneszter (Spartium junceum), a babérlevelű szuhar (Cistus laurifolius) és a selyemakác (Albizia julibrissin), szépen fejlődnek a valódi ciprusok, (Cupressus), a pálmaliliomok (Yucca), károsodás nélkül áttelel az örökzöld benge (Rhamnus alaternus) és az örökzöld tölgy (Quercus ilex).

Az épületek árnyas-párás beszögelléseiben valódi szubtrópusi növények élnek: a cserepes dísznövényként ismert kínai kenderpálma (Trachycarpus fortunei), a szobaarália (Fatsia japonica), babérsom (Aucuba japonica), a télálló fukszia (Fuchsia magellanica) vagy a délvidéki borostyánok (Hedera colchica, H. canariensis) tarkalevelű fajtái. Magyarországon csak itt hoz termést az imafüzérfa (Melea aredanach) és a japánszentfa (Nandina domestica). Ez utóbbiból hazájában, Japánban újévkor a házi oltár díszítésére használják.

A Felső Kert szép és ritka idős fáiról nevezetes. Itt él az ország legöregebb perzsafája (Parrotia persica), libanoni tölgye, (Quercus libani) ősszel csodás aranysárgára színeződik a keserű hikori (Carya cordiformis) és a kínai páfrányfenyö (Ginkgo biloba) lombja.

A Budai Arborétum önálló honlapja

magyar