Juvenilitás, prekondícionálás és a dugvány gyökeresedés összefüggéseinek vizsgálata

Juvenilitás, prekondícionálás és a dugvány gyökeresedés összefüggéseinek vizsgálata
témavezető: Dr. Schmidt Gábor

Általános megállapítások

Ha egy adott szárrész juvenilis állapotú, akkor annak a tényleges életkora másodlagos szerepet játszik a gyökeresedőképességben. A nehezen gyökeresedő fás növények juvenilis szárrészei 2-3 évesen, sőt idősebb korban is jól gyökeresednek, míg az időskori hajtásrészeik egész fiatalon (zölddugványként) megszedve is gyenge eredményt adnak.
Egyértelmű összefüggést találtunk az életkor és a gyökeresedés között, morfológiai és szövettani visszaifjulást az ivartalan szaporítás során.

A serkentőszeres kezelés és a prekondícionálás kölcsönhatása

Az anyanövények prekondíconálása nem pótolja a róluk szedett dugványok serkentőszeres kezelését. A prekondícionált (juvenilis állapotú) dugványok gyakran serkentőszer nélkül is meggyökeresednek ugyan, de mindig lassabban (és kevesebb gyökeret fejlesztenek) mint akár IVS-sel, akár pedig NES-sel serkentve.
A különböző fejlettségű és juvenilitású illetve a különböző módon prekondícionált dugványok különbözőképp reagálnak ugyanarra a serkentőszerre: a kevésbé megfásodottak erősebben, mint a már jobban megfásodottak; az etioláltak élénkebben, mint az etiolálatlanok.
A dugványágyban a hajtásdugványok kihajtása és gyökeresedése közvetlenül egyidejűleg indul meg. További vizsgálatokat igényelne még az ok-okozati összefüggések tisztázása, azaz hogy a fakadó rügyek által termelt hormonok (auxinok) adják-e a végső stimulust az induló gyökér-iniciálisoknak, avagy a gyökerek által termelt hormonok (kinetinek, gibberellinek) késztetik a rügyet kihajtásra. Tekintettel arra, hogy az auxint kívülről mesterséges úton pótolni tudjuk (és ezt szintetikus auxin-hatású vegyületekkel a faiskolai szaporítás során meg is tesszük), az utóbbi feltevés tűnik a valószínűbbnek.

Az etiolálás hatása a gyökeresedésre

Az etiolálás, kivitelezési módjától függetlenül, (a hajtásalap földdel való feltöltése, vagy az egész növény etiolálása fekete fóliasátorban, stb.) minden kísérletben kedvezően befolyásolta a dugványok gyökeresedését.
Az etiolálás kedvező hatása csak akkor nyilvánul meg, ha a hajtás a növekedésének kezdetétől fogva etiolálva volt. Az utólag 4-6 hétig etiolált (kihajtás után feltöltött, vagy fekete szalaggal etiolált alap) dugványok az etiolálatlan kontrollal azonos, vagy annál csak kevéssel jobb gyökeresedést adtak.
A hajtás kezdettől fogva etiolált (alsó és középső) részei fokozott gyökeresedő képességüket egy ideig (legalább 4-6 hétig) azután is megtartják, hogy az előzetesen etiolált hajtás a fényen nevelkedik tovább.
Egyes fajok, például a Tilia tomentosa vagy a Cupressaceae családba tartozó fajok fajtáinak teljes etiolálása helyettesíthető azok erőteljes árnyékolásával.

Lomblevelű fákkal-cserjékkel kapcsolatos megállapítások

A juvenilis és az időskori hajtás a vizsgált mérsékelt égövi lomblevelű (zárvatermő) fásszárú növények közül csak egyes kúszónövényeknél (Parthenocissus tricuspidata, Hedera helix) és hibrid származású Sorbus-fajoknál, illetve fajtáknál mutat tartós morfológiai különbségeket (levélalak, elágazási és növekedési rendszer). A többi növénynél 1-2 éves magonckor után már eltűnik a jól megkülönböztethető juvenilis levél. A juvenilis bélyegek az említett növényeknél ugyancsak jó gyökeresedő hajlamot jeleznek, az időskori alakkal szemben. A vizsgált fafajok esetében a 1-3 éves anyanövényekről és a tősarjakból szedett dugványok jól, az idősebb növényekről szedettek rosszul gyökeresedtek. Az utóbbiaknál a visszavágás némileg javította az eredményt. (Kivétel: Carpinus betulus 'Fastigiata', melynél erős metszés után az idős növényekről szedett dugványok jó (70-80%-os) eredményt adtak.
A Betula mandshurica, Cotinus coggygria 'Kanárimadár', Prunus serrulata 'Kanzan' Sorbus hibrid 'Likörnaja', Sorbus hibrid 'Gigantnaja' és Sorbus hibrid 'Burka' fajokból illetve fajtákból a mikroszaporított anyanövényekről származó dugványok az első évben 80-10 %-ban gyökeresedtek, ez az anyanövények 3 éves korára 60-80 %-ra csökkent. 5 éves életkor feletti anyanövényekről már nem volt gazdaságos a gyökereztetés, az 50 % alatti eredés és a rossz áttelelés miatt.
A gibberellinsavas permetezések befolyásolták a rügyfakadást és a másodlagos hajtásnövekedést, de a fejlődött hajtás gyökeresedő képességében nem észleltünk különbséget.
A föld alatti tarackoló szárukkal terjedő fás növények (Prunus tenella, Rosa rugosa, R. pimpinellifolia, Tilia tomentosa) föld alatti, juvenilis szárrészei rendkívül jó, míg alig néhány cm-rel feljebb, a föld feletti szárrészek már rendkívül rossz gyökeresedőképességgel rendelkeznek. Ugyanez a törvényszerűség vonatkozik a gyökérsarjakat hozó fajokra (Ailanthus altissima, Rhus glabra, R. typhina, Robinia fajok többsége) is.

A Cupressaceae családdal kapcsolatos megállapítások

A család pikkelylevelű képviselőinél a külsőleg is jól felismerhető juvenilis hajtásállapot (puha, árszerű levelek, ellentétben az időskori alakok pikkely alakú leveleivel) együtt jár a jó gyökeresedő hajlammal, tekintet nélkül arra, hogy ez a hajtásállapot a növény ténylegesen fiatal korából adódik-e, vagy pedig a környezeti tényezők, illetve genetikai okok miatt jött létre.

A család különböző nemzetségeinek képviselői egymásra is olthatók; a kompatibilitás mértéke faj- és fajtasajátosság. A legsokoldalúbban használható alanyok a Thuja-fajok: nem csak a már korábban használt T. orientalis, de a T. occidentalis is. Az alanyhatás a ráoltott nemes juvenilitásában is megnyilvánul, és az oltást követő 4. évben még jól érzékelhető.

A Cupressaceae sajátos, a többi mérsékelt égövi nyitvatermőtől erősen eltérő, növekedési sajátosságok jellemzik. A családba tartozó pikkelylevelű örökzöldek Magyarország éghajlati viszonyai között minden évben többszörösen elágazó hajtásokat (ágacskákat) hoznak, kettő esetleg három jól elkülöníthető növekedési hullámban. A kihajtás április közepén-végén kezdődik. Először a növények csúcsain lévő fővezér hajtások indulnak új növekedésnek. Ezt követik az oldalvezérek, majd az egyre alacsonyabb rendű oldalelágazások (ágacskák). A növények alsó és belső részein lévő (4-5 rendű) alárendelt ágacskák csak másfél hónappal később, május végén- június elején kezdik az új hajtásnövekedést. Az első növekedési hullám június végére-július elejére lecsillapodik, majd augusztus közepén újra megindul, a tavaszihoz hasonlóan különböző eréllyel a fő- és oldalvezéreken illetve az alárendelt (2-3-4-5 rendű) elágazásokon. A növények mindig a korona legfelső és legfiatalabb részén, az erőteljesen növekvő fővezéren hozzák a legtöbb (3-5. rendűig terjedő) új elágazást. Ezt követik a felső, majd az alsó oldalvezérek végül pedig az egyre alacsonyabb rendű elágazások, melyek közül a legalsók és legbelsők évente csak 1-6 pikkelyes új hajtást fejlesztenek, elágazás nélkül, vagy egyáltalán nem növekednek az adott évben. A színes lombú fajták új hajtáscsúcsai mindig fehérek vagy sárgák, majd a második évre megzöldülnek.

A többszakaszos növekedés a fatestben álévgyűrűk (növekedési zónák) kialakulását eredményezi, de csak az erősen növekedő (uralkodó helyzetű) koronarészeken. A valódi évgyűrűk folyamatos kört alkotnak a fatesten belül és éles határral (egy folyamatos lapos sejtsorral) válnak el a következő év korai pásztájától. Az álévgyűrűk (növekedési zónák) többnyire megszakított (féloldalas) gyűrűként vagy néha csak félkör alakú, sötétebb sávként jelentkeznek. A valódi évgyűrűktől eltérően, a külső peremük nem alkot éles vonalat és 2-4 keskeny sejtsor után fokozatosan megy át ismét a korai pászta széles sejtű soraiba. Általában véve, egy adott éven belül az álévgyűrűk száma összefüggést mutat a felettük lévő oldalelágazások elhelyezkedésével és erősségével.

A családból a lapos ágacskákat fejlesztő nemzetségek (Chamaecyparis, Thuja) elágazási módja szimpodiális-villás, míg a hengeres vagy négyszögletes ágacskákat fejlesztőké (Cupressus, Juniperus) monopodiális típusú.

A lombváltás során a növényről nem levelek hanem egész ágacskák hullanak le azt követően, hogy belülről kifelé haladva elszáradnak. A Thuja és Chamaecyparis nemzetség fajainak lombváltásának ideje ősszel van, míg a Cupressus és a Juniperus fajok többségéé május végén és június-júliusban, a nyári szárazság beköszöntése előtt. A levelek élettartamát részben a hajtás vastagodása, részben annak fényellátása, részben pedig az idő múlása határozza meg. Legrövidebb ideig élnek a vezérhajtások szárán lévők: gyakran csak 1-1,5 hónapig tudják követni a szár erőteljes vastagodását. Utána az őket belülről feszítő nyomás hatására ellapulnak, (sejtjeik elroncsolódnak) megsárgulnak majd megbarnulnak és elhalnak. A legtovább élnek a minimális mértékben vastagodó alárendelt szerepű belső elágazásokon található pikkelylevelek: legalább 2 évig, de a T. plicata levelei 4 (5) évig is zöldek maradnak.

magyar